Az elektromágnesesség a fizika egy ága, amely magában foglalja az elektromágneses erő tanulmányozását, egyfajta fizikai kölcsönhatást, amely az elektromosan töltött részecskék között történik. Az elektromágneses erő általában olyan elektromágneses mezőket mutat, mint az elektromos mezők, a mágneses mezők és a fény, és ez a természetben a négy alapvető kölcsönhatás (az úgynevezett erők) egyike. A másik három alapvető kölcsönhatás az erős kölcsönhatás, a gyenge kölcsönhatás és a gravitáció.
A villám egy elektrosztatikus kisülés, amely két töltött régió között halad.
Az elektromágnesesség szó két görög kifejezés, a ἤλεκτρον ēlektron, az „borostyán” és a μαγνῆτις λίθος magnētis lithos összetett alakja, amely jelentése „agnéziai kő”, egyfajta vasérc. Az elektromágneses jelenségeket az elektromágneses erő, amelyet néha Lorentz-erőnek nevezzük, amely magában foglalja az elektromosságot és a mágnesességet is, mint ugyanazon jelenség különböző megnyilvánulása.
Az elektromágneses erőnek nagy szerepe van a mindennapi életben előforduló legtöbb tárgy belső tulajdonságainak meghatározásában. A közönséges anyag az egyes atomok és az anyagban lévő molekulák közötti intermolekuláris erők eredményeként jön létre, és az elektromágneses erő megnyilvánulása. Az elektronokat az elektromágneses erő az atommagokhoz köti, és pályájuk alakját, valamint elektronjaikkal a közeli atomokra gyakorolt hatásukat kvantummechanika írja le. Az elektromágneses erő szabályozza a kémiai folyamatokat, amelyek a szomszédos atomok elektronjai közötti kölcsönhatásokból származnak.
Az elektromágneses mezőnek számos matematikai leírása van. A klasszikus elektrodinamikában az elektromos mezőket elektromos potenciálnak és áramnak nevezik. Faraday törvényében a mágneses mezők összefüggenek az elektromágneses indukcióval és a mágnesességgel, és Maxwell egyenletei leírják, hogy az elektromos és a mágneses mezőket hogyan generálják és változtatják meg egymás, valamint a töltések és áramok.